A szabadság a teljes élet egyik alapeleme, a személyes döntés, választás lehetősége kiteljesíti az életet. Ám itt is igaz a mondás, miszerint a jóból is megárt a sok: mert a túl sok lehetőség leblokkol. A bőség zavarában félünk valami mellett letenni a garast, mert akkor elszalasztunk sok más, esetleg jobb lehetőséget. Ezt a jelenséget foglalja össze az angol FOBO mozaikszó (fear of a better option – egy jobb lehetőség elszalasztásától való félelem).
Ha belegondolunk, életünk során döntések millióit hozzuk meg. Ezek egy része jelentéktelen, rutinszerű választás, de szép számmal vannak köztük sorsfordítók is. Milyen szakmát válasszak? Elvegyem feleségül? Hozzámenjek? Vállaljunk még egy gyereket? Elfogadjam a munkát az ország másik felében? Minél nagyobb horderejű döntést kell meghoznunk, általában annál többet gondolkodunk, mérlegelünk előtte. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy képtelenek vagyunk dűlőre jutni, egyszerűen lebénulunk.
Az amerikai kockázatitőke-befektető, Patrick McGinnis dolgozta ki a kifejezést. A közismertebb FOMO (fear of missing out – kimaradástól/lemaradástól való félelem) mellett a FOBO fogalmát is ő alkotta meg. Megfigyelése szerint ugyanis gyakran előfordul, hogy túl sok választási lehetőség esetén a menedzserek lefagynak, lebénulnak. Nem döntenek, nem cselekszenek, hanem folyamatosan a jobb lehetőségre várnak – ami aztán vagy jön, vagy nem jön.
A jelenség hátterében egy, a döntéspszichológiából régóta ismert tény áll. Eszerint nem lehetséges minden egyes helyzetben az összes adódó lehetőséget megismerni, elemezni, kiértékelni, majd mindezek ismeretében a legjobb mellett dönteni. Ehhez egyszerűen nem elegendő sem az időnk, sem a kognitív kapacitásunk.
Nem kellene tehát a még jobbra, a tökéletesre várni. Sokkal inkább meg kellene elégednünk a körülményekhez képest és az ismereteink szerint elérhető legjobb lehetőséggel, döntéssel. Mégis, a kíváncsi és nyughatatlan emberi természetünk nem tudja elengedni a tökéletesség illúzióját. Ezzel azonban csak megnehezítjük a dolgunkat, sőt könnyen ránk törhet a döntésképtelenség bénító érzése.
Ahogy tehát egy komolyabb döntési helyzetbe kerülünk, a legjobb lehetőség megtalálása igen könnyen döntési kényszerré válhat. Megszállottan próbáljuk felkutatni a legjobb lehetőséget, és ha nem járunk sikerrel, az szorongató érzéssel tölt el minket.
Súlyosabb esetben annyira leblokkolunk a lehetőségek erdejében, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk dönteni. Az alternatívák labirintusából nagyon könnyen a csalódottság, döntésképtelenség spiráljába kerülhetünk. A lakásfelújítók is hamar belefásulhatnak az információözönbe, és rábízzák az egészet a kivitelezőre, mondván, hogy minden mindegy, döntsön más helyettük.
A FOBO mélyén általában az elengedéstől való félelem rejtőzik. Amikor sok lehetőségből egy mellett döntünk, az óhatatlanul együtt jár azzal, hogy az összes többit elveszítjük. Ezt a tényt el kell fogadnia mindenkinek, aki boldog akar lenni. Ha lázadozunk ez ellen, az még a nagy nehezen meghozott döntéseinket is értéktelenné teszi.
A kutatások is azt mutatják, hogy ha rengeteg lehetőségből választhattunk, akkor általában kevésbé vagyunk elégedettek a döntésünkkel. Azok, akiknek kevesebb lehetőséget kínálnak, nagyobb valószínűséggel lesznek elégedettek. Egy kísérletben például minden nap 6 vagy 24 féle különböző lekvárból kínáltak mintákat a vásárlóknak. A kutatók érdekes dolgot találták. Az első csoportba tartozó emberek 30%-a vásárolt legalább egyet a hat kipróbált lekvár közül, míg a másik csoportnak csak 3%-a. Más szóval, amikor túl sok választási lehetőségünk van, kevésbé valószínű, hogy egyáltalán döntünk.
El kell fogadnunk, hogy a legjobb lehetőség egy olyan hegy tetején rejtőzik, amelyet nem lehet megmászni. Be kell érnünk tehát egy elég jó döntéssel. Csakis elég jó kapcsolat, férj, felség, anya, munkahely, autó, lakás, élet van: tökéletes nincs!
Nagy haszonnal járhat átgondolni az életvezetésünket, és minden területen csökkenteni a felesleges dolgok számát. A túl sok (nem használt, nem kedvelt) tárgy, ruha, bútor, elfoglaltság, információ stb. leszívja az energiáinkat. Nem hagy helyet és teret a valóban fontos dolgoknak, döntéseknek, felismeréseknek. Egy nagy selejtezés, redukálás, egyszerűsítés után egészen más színben láthatjuk a világot.
Nagyon nehéz a túl sok ellen felvenni a harcot. Nagy tudatosság szükséges hozzá. A fogyasztói társadalom ugyanis a reklámok, a marketing révén tudatosan gerjeszti a kívánságokat. A „van másik, van jobb!, dobd el és vegyél újat!” filozófiája ömlik mindenhonnan. Nem könnyű ennek ellenállni, de ha felismerjük és tudatosak vagyunk, akkor nagyobb eséllyel győzhetünk.
Vissza a cikkekhezAz élet döntések sora
Mit vegyek ma fel? Mit reggelizzek? Milyen teát igyak? Milyen szendvicset csomagoljak a gyereknek uzsonnára? Itthon vagy a munkahelyemen igyak kávét? Vigyek-e esernyőt? Melyik kabátomat vegyem fel? Ez csak néhány döntési helyzet a teljesség igénye nélkül, amellyel az ébredésünk utáni első fél órában szembesülünk. Nem beszélve a nap további 23 és fél órájában felmerülő, valószínűleg fajsúlyosabbakról.Ha belegondolunk, életünk során döntések millióit hozzuk meg. Ezek egy része jelentéktelen, rutinszerű választás, de szép számmal vannak köztük sorsfordítók is. Milyen szakmát válasszak? Elvegyem feleségül? Hozzámenjek? Vállaljunk még egy gyereket? Elfogadjam a munkát az ország másik felében? Minél nagyobb horderejű döntést kell meghoznunk, általában annál többet gondolkodunk, mérlegelünk előtte. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy képtelenek vagyunk dűlőre jutni, egyszerűen lebénulunk.
Az amerikai kockázatitőke-befektető, Patrick McGinnis dolgozta ki a kifejezést. A közismertebb FOMO (fear of missing out – kimaradástól/lemaradástól való félelem) mellett a FOBO fogalmát is ő alkotta meg. Megfigyelése szerint ugyanis gyakran előfordul, hogy túl sok választási lehetőség esetén a menedzserek lefagynak, lebénulnak. Nem döntenek, nem cselekszenek, hanem folyamatosan a jobb lehetőségre várnak – ami aztán vagy jön, vagy nem jön.
A jelenség hátterében egy, a döntéspszichológiából régóta ismert tény áll. Eszerint nem lehetséges minden egyes helyzetben az összes adódó lehetőséget megismerni, elemezni, kiértékelni, majd mindezek ismeretében a legjobb mellett dönteni. Ehhez egyszerűen nem elegendő sem az időnk, sem a kognitív kapacitásunk.
Nem kellene tehát a még jobbra, a tökéletesre várni. Sokkal inkább meg kellene elégednünk a körülményekhez képest és az ismereteink szerint elérhető legjobb lehetőséggel, döntéssel. Mégis, a kíváncsi és nyughatatlan emberi természetünk nem tudja elengedni a tökéletesség illúzióját. Ezzel azonban csak megnehezítjük a dolgunkat, sőt könnyen ránk törhet a döntésképtelenség bénító érzése.
Szegény gazdagok
A FOBO egy olyan probléma, ami sokkal nagyobb eséllyel érinti a kiváltságosokat, hiszen számukra áll nyitva a legtöbb lehetőség. Azonban már a fejlett világbeli átlagember is a lehetőségek végtelen sorával szembesül naponta, nem is egyszer. Például a Netflixen több mint 5000 film nézhető, egy hipermarketben minimum 50 féle kávé, 20 féle kenyér közül választhatunk. (Az édességek végtelen sorairól nem is beszélve.) Egy lakásfelújítás során minden egyes részmunkálatnál (a fűtésrendszer, a szigetelés, a burkolatok, szaniterek kiválasztása) mérlegelnünk kell. Számtalan lehetőséget, annak előnyeit, hátrányait, összefüggéseit, árát kellene megismerni, egymással összehasonlítani és végül dönteni. Mindezt úgy, hogy a megrendelőnek többnyire semmilyen szaktudása nincsen, minden részterület tudásanyagát a nulláról kell felépítenie.Ahogy tehát egy komolyabb döntési helyzetbe kerülünk, a legjobb lehetőség megtalálása igen könnyen döntési kényszerré válhat. Megszállottan próbáljuk felkutatni a legjobb lehetőséget, és ha nem járunk sikerrel, az szorongató érzéssel tölt el minket.
Súlyosabb esetben annyira leblokkolunk a lehetőségek erdejében, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk dönteni. Az alternatívák labirintusából nagyon könnyen a csalódottság, döntésképtelenség spiráljába kerülhetünk. A lakásfelújítók is hamar belefásulhatnak az információözönbe, és rábízzák az egészet a kivitelezőre, mondván, hogy minden mindegy, döntsön más helyettük.
A rossz is jobb, mint a semmi
Pedig a rossz döntés is jobb, mint a nem döntés. Amikor halogatunk és lebénulva várjuk, hogy helyettünk mások vagy az élet oldja meg a kérdéses helyzeteket, csak az időt húzzuk. Akkor másnak engedjük át az életünk fölötti irányítást, ami szintén erős frusztrációt okozhat.A FOBO mélyén általában az elengedéstől való félelem rejtőzik. Amikor sok lehetőségből egy mellett döntünk, az óhatatlanul együtt jár azzal, hogy az összes többit elveszítjük. Ezt a tényt el kell fogadnia mindenkinek, aki boldog akar lenni. Ha lázadozunk ez ellen, az még a nagy nehezen meghozott döntéseinket is értéktelenné teszi.
A kutatások is azt mutatják, hogy ha rengeteg lehetőségből választhattunk, akkor általában kevésbé vagyunk elégedettek a döntésünkkel. Azok, akiknek kevesebb lehetőséget kínálnak, nagyobb valószínűséggel lesznek elégedettek. Egy kísérletben például minden nap 6 vagy 24 féle különböző lekvárból kínáltak mintákat a vásárlóknak. A kutatók érdekes dolgot találták. Az első csoportba tartozó emberek 30%-a vásárolt legalább egyet a hat kipróbált lekvár közül, míg a másik csoportnak csak 3%-a. Más szóval, amikor túl sok választási lehetőségünk van, kevésbé valószínű, hogy egyáltalán döntünk.
Egy nap csak véges számú döntést hozhatunk meg
Jó tudni, hogy mivel az agyunk kognitív kapacitása véges, ezért egy nap alatt csak véges számú döntés meghozatalára vagyunk képesek. Célszerű tehát úgy alakítani az életünket, hogy a rutin tevékenységek (pl. evés, ivás, öltözködés stb.) minél kevesebb döntést igényeljenek. Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg éppen azért hord(ott) minden nap ugyanolyan ruhát, hogy így is spóroljanak a döntési energiájukkal. Ezt mi is megtehetjük, ha a ruhatárunkat a legszükségesebb, egymással kombinálható, jó minőségű darabokra redukáljuk. Szintén takarékoskodhatunk, ha mindig ugyanazt esszük reggelire, például müzlit banánnal. Az életünket átszövő napi rutin (ágyazás, fogmosás, átöltözés, szellőztetés stb.) is ezt a célt szolgálja. Automatikusan, „robotpilóta üzemmódban” végezzük, ezért nem szükséges közben döntenünk és gondolkodnunk, hanem a fontosabb dolgokra tartalékolhatjuk agyunk kognitív kapacitását. A legtöbben nem vagyunk képesek ilyen tudatosan élni, és a napi ezer apró-cseprő döntés leszívja energiáinkat. Ehhez még hozzáadódik a fejlett információs társadalmak milliónyi alternatívája – ami így együtt teljesen megbéníthat bennünket.Engedjük el a tökéletest!
A fentieken túl a FOBO jelenségének hátterében a tökéletes megtalálásának illúziója is állhat. Miközben megszállottan kutatjuk a legjobb lakást, állást, férfit, nőt, utazást, autót stb., belelökjük magunkat a döntésképtelenség, csalódottság, boldogtalanság tátongó szakadékába. Ha a legjobb döntésre törekszünk, végül sokkal kevésbé boldogítanak döntéseink eredményei, mint azokat, akik talán elhamarkodottabban, kevesebb információ alapján cselekszenek.El kell fogadnunk, hogy a legjobb lehetőség egy olyan hegy tetején rejtőzik, amelyet nem lehet megmászni. Be kell érnünk tehát egy elég jó döntéssel. Csakis elég jó kapcsolat, férj, felség, anya, munkahely, autó, lakás, élet van: tökéletes nincs!
Az elég jó pont elég
Szintén be kell látnunk, hogy egy döntési helyzetben soha nem ismerhetünk meg minden lehetőséget, éppen ezért lehetetlen a legjobbat kiválasztani. Azonban, ha meghozunk egy elég jó döntést, megszabadulunk a döntéshozás okozta nyomástól és frusztrációtól. Így kipipálhatunk egy feladatot, ami jó érzéssel tölt el bennünket. Emellett érdemes lehet bevetni a jól bevált pro-kontra érvek listázását. Ezzel szisztematikusan átvehetjük az előnyöket, hátrányokat, és akár sorrendbe is állíthatjuk az érveket a fontosságuk szerint.Nagy haszonnal járhat átgondolni az életvezetésünket, és minden területen csökkenteni a felesleges dolgok számát. A túl sok (nem használt, nem kedvelt) tárgy, ruha, bútor, elfoglaltság, információ stb. leszívja az energiáinkat. Nem hagy helyet és teret a valóban fontos dolgoknak, döntéseknek, felismeréseknek. Egy nagy selejtezés, redukálás, egyszerűsítés után egészen más színben láthatjuk a világot.
Nagyon nehéz a túl sok ellen felvenni a harcot. Nagy tudatosság szükséges hozzá. A fogyasztói társadalom ugyanis a reklámok, a marketing révén tudatosan gerjeszti a kívánságokat. A „van másik, van jobb!, dobd el és vegyél újat!” filozófiája ömlik mindenhonnan. Nem könnyű ennek ellenállni, de ha felismerjük és tudatosak vagyunk, akkor nagyobb eséllyel győzhetünk.