AZ INTERNET TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY CSAK KEVESEN ISMERIK II.

AZ INTERNET RÉSZLETES TÖRTÉNETE II.

Átmenet a széles körű infrastruktúrára

Korábbi cikkünkben egy nagy témába vágtuk a fejszénket, mégpedig az Internet hatalmas felfedezésének részletes állomásait mutattuk be a kezdetektől.
Ha biztosra szeretnél menni az információk begyűjtését illetően, ajánljuk figyelmedbe korábbi irományunkat.

Legutóbbi cikkünkben, az internetes technológiák kísérletének validálásáról volt szó. Ezen eseményeket követően esett meg az 1970-es évek közepe táján, hogy a számítógépes hálózatok elkezdtek feltámadni. Az Egyesült Államok Energetikai Tanszéke (DoE) létrehozta az MFENet-et kutatói számára a mágneses fúziós energia tudományának érdekében, mely lépésre a DoE nagy energiájú fizikusai a HEPNet felépítésével reagáltak.
A BITNET és az USENET kivételével a korai hálózatokat (beleértve az ARPANET-t is) rendeltetésszerűen építették ki – azaz a tudósok zárt közösségeire szánták őket, és ezek nagyrészt le is korlátozódtak ezen területekre; ennélfogva kevés motivációs erő volt arra vonatkozóan, hogy az egyes hálózatok kompatibilisek legyenek, sőt, nagyrészt nem is voltak azok. Ezenkívül alternatív technológiákat folytattak a kereskedelemben, ideértve a Xerox, a DECNet és az IBM SNA8 XNS is. A brit JANET (1984) és az US NSFNET (1985) programoknak kellett kifejezetten bejelenteniük a szándékukat, így ezen lépést az egész felsőoktatási közösség is megtette. Valójában az amerikai egyetem számára az NSF finanszírozás megszerzéséhez az internetkapcsolat feltétele az volt, hogy „… a kapcsolatot a campuson MINDEN képesített felhasználó számára elérhetővé kell tenni”.
1985-ben Dennis Jennings Írországból érkezett, hogy egy évet töltsön az NSF vezetésével az NSFNET programban. A közösséggel együttműködve segítette az NSF-et egy kritikus döntés meghozatalában – hogy a TCP / IP kötelező legyen az NSFNET program számára. Amikor Steve Wolff 1986-ban átvette az NSFNET programot, felismerte, hogy széles körű hálózati infrastruktúrára van szükség az általános akadémiai és kutatói közösség támogatása érdekében, valamint stratégiát kell kidolgozni egy ilyen infrastruktúra létrehozására. Stratégiákat fogadtak el e cél elérése érdekében.

digitális internet világa

Korunk digitális világában elengedhetetlen az internet

Az NSF úgy döntött, hogy támogatja a DARPA meglévő internetes szervezeti infrastruktúráját, amely hierarchikusan van elrendezve az akkori Internetes Tevékenységek Testülete (IAB) alatt. Az ilyen választás nyilvános nyilatkozata hivatalosan biztosította a DARPA és az NSF internetes eszközeinek az átjárhatóságát.
Az NSFNET program TCP / IP kiválasztása mellett a szövetségi ügynökségek számos olyan politikai döntést hoztak és hajtottak végre, amelyek a mai Internetet kialakulásához vezettek.:

  • A szövetségi ügynökségek megosztották a közös infrastruktúrát, például a transz-óceáni áramkörök költségeit. Közösen támogatták az ügynökségek közötti forgalom „kezelt összekapcsolási pontjait” is; az erre a célra épített szövetségi internetes adatcserék pedig (FIX-E és FIX-W) modellezték a hálózati hozzáférési pontokat és a „* IX” eszközöket, amelyek például már a mai internetes architektúrára kiemelkedően jellemzői.• A megosztás összehangolása érdekében megalakult a Szövetségi Hálózati Tanács. Az FNC más nemzetközi szervezetekkel is együttmûködött a Kontinentális Kutatási Hálózat Koordinációs Bizottságán (CCIRN) keresztül, hogy koordinálja a kutatói közösség internetes támogatását világszerte.
  • Az ügynökségek közötti, az internettel kapcsolatos kérdések megosztása és együttműködése régóta fennállt. A CSNET és az NSF érdekében eljáró Farber és a DARPA’s Kahn között példátlan 1981. évi megállapodás lehetővé tette a CSNET forgalom számára az ARPANET infrastruktúra megosztását statisztikai alapon.
    Később, hasonló módon, az NSF arra ösztönözte az NSFNET regionális (kezdetben tudományos) hálózatait, hogy keressenek kereskedelmi, nem tudományos ügyfeleket, bővítsék szolgáltatásaikat kiszolgálásuk érdekében, és kiaknázzák az ebből eredő méretgazdaságosságot az előfizetési költségek csökkentése érdekében mindenki számára.• Az NSFNET gerincén – az NSFNET nemzeti szintű szegmensén – az NSF végrehajtotta az „Elfogadható felhasználási irányelvet” (AUP), amely megtiltotta a gerinc használatát olyan célokra, amelyek „nem támogatják a kutatást és az oktatást”. A magánfinanszírozású, kereskedelmi célokra szolgáló növekedés folyamatot 1988-ban kezdték meg az NSF által kezdeményezett konferenciák sorozatában a Harvard Kennedy kormányiskolában ”

    Az internet világszintű terjedése időbe tellet

    Az internet világszintű terjedése időbe tellet

  • 1988-ban a Nemzeti Kutatási Tanács bizottságának elnöke Kleinrock, tagjai Kahn és Clark, az NSF megbízásából készítették el az „Út a nemzeti kutatási hálózat felé” című jelentést. Ez a jelentés befolyással volt akkori Al Gore szenátorra, és bevezette a nagy sebességű hálózatokat, amelyek megteremtették a hálózati alapot a jövőbeli információs úton.• 1994-ben kiadták a Nemzeti Kutatási Tanács jelentését, amelynek elnöke ismét Kleinrock (és Kahn és Clark ismét tagjai), az „Az információ jövőjének megvalósítása: az internet és azon túl” címmel jelent meg. Ez az NSF megbízásából készült jelentés volt az a dokumentum, amelyben az információs „autópálya” fejlődésének tervét fogalmazták meg, és amely tartós hatással volt a fejlődés gondolkodásának módjára. Előre vette a szellemi tulajdonjogok, az etika, az árképzés, az oktatás, az építészet és az internet szabályozásának kritikus kérdéseit.
  • Az NSF privatizációs politikája 1995 áprilisában érte el az NSFNET gerincének felfüggesztését. Az így behajtott pénzeszközöket (versenyképességgel) újraosztották, hogy nemzeti szintű internet-kapcsolatot vásárolhassanak a ma már számos, magán, távolsági hálózatból.
    A gerinc áttért a hálózatba, amely a kutatói közösség útválasztóitól (a „Fuzzball” útválasztóktól származik David Mills-től), a kereskedelmi berendezésekre. 8 1/2 éves élettartama alatt a gerinc hat csomópontról 56 kbps-os linkekkel nőtt 21 csomópontra, többszörös 45 Mbps-os kapcsolatokkal. Azt látta, hogy az internet mind a hat kontinensen és a világűrben több mint 50 000 hálózatra nőtt, körülbelül 29 000 hálózattal az Egyesült Államokban.
    Az Internet Protokol jó úton halad afelé, hogy az általános információs infrastruktúra hordozó szolgáltatásává váljon.